„Kapkodtak utánunk a munkáltatók”
Több mint fél éve álltak munkába a kisgyermekes anyukák igényeire szabott, részidős programozóképzés első évfolyamának hallgatói. Ennek apropóján Gyulai Zsófiával, a SzuperMamik egyikével készítettünk interjút.
Gyulai Zsófia háromgyermekes anyukaként döntött úgy 1,5 évvel ezelőtt, hogy programozó lesz. Akkor már egy ideje egy informatikai SSC-ben dolgozott francia nyelvtudásának köszönhetően. Főleg a munka-magánélet egyensúly, a kreatív munka és az anyagi biztonság miatt választott új irányt korábbi újságírói-könyvszerkesztői karrierje helyett. Miután elvégezte a Green Fox anyukáknak szóló részidős programozóképzését, backend fejlesztőként helyezkedett el. Megkérdeztük, hogy milyen volt szoftverfejlesztő anyukaként állást keresni, és hogy hogyan érzi magát az új szerepben.
Az anyukáknak szóló képzés első évfolyamához csatlakoztál, így mondhatjuk, hogy a programozó anyukák között úttörő vagy. Mennyire volt nehéz elhelyezkedni a Green Fox után?
Egyáltalán nem volt nehéz. Attól a pillanattól kezdve, hogy tavaly júniusban levizsgáztunk, kapkodtak utánunk a munkáltatók. Sok helyről kaptunk ajánlatot, és több cég kommunikálta, hogy kifejezetten szeretnének programozó anyukákkal bővülni, mert tapasztalt, megbízható munkaerőnek tartanak minket. Nekem az volt a célom, hogy a nyarat még otthon töltsem a gyerekeimmel, így én csak szeptember végén álltam munkába. Az Adevinta Classified Media Hungary Kft-nél helyezkedtem el, ami egy norvég tulajdonú cégcsoport magyar leányvállalata. Ez a cég a tulajdonosa a Jófogás és a Használtautó online apróhirdetési oldalaknak, én backend fejlesztőként dolgozom itt.
Hogyan emlékszel az állásinterjúra?
Úgy mentem be az interjúra, hogy nekem nagyon tetszik ez a cég, és úgy jöttem ki onnan, hogy én itt szeretnék dolgozni. Korábban sok pozitívumot hallottam a skandináv munkakultúráról, illetve tudtam, hogy ez egy sikeres vállalat. Van egy sajátos hangulata a mi irodánknak, ami nagy részben az itt dolgozóknak köszönhető, ez az állásinterjún is átjött, és nekem nagyon tetszett. Az interjú technikai része nem volt hangsúlyos, egy egyszerűbb próbafeladatot kaptam. A cég vezetése abban hisz, hogy a személyiség fontosabb, mint a technikai tudás, az utóbbi megfelelő hozzáállással fejleszthető, az előbbi nehezebben. Nálunk ráadásul sok volt green foxos dolgozik, nagyjából tisztában van vele a menedzsment, hogy milyen tudásszintet várhatnak el tőlünk az elején.
Milyen feladatokat látsz el junior backend fejlesztőként?
A Használtautó oldalának működtetésén és fejlesztésén dolgozom. A kódbázisunk egy része 20 éve íródott, egyik fontos törekvésünk ennek megújítása. Két hónapja egy ehhez kapcsolódó részfeladaton dolgozom, korábban főleg hibajavítási feladatokat kaptam. A Green Foxban Javat tanultam, itt PHP-val kezdtem, jelenleg pedig GO programozási nyelven írok kódot.
Milyen skillekre van szükséged napi szinten?
A legfontosabb még mindig a szorgalom és a kitartás, mivel továbbra is sokat tanulok. Nagy segítség, hogy a Green Foxban nem klasszikus iskolai oktatás folyt, hanem önálló problémamegoldásra tanítottak bennünket a mentorok. A GO nyelvnél ez különösen jól jön, mert kevesen ismerik, így csak korlátozottan tudok segítséget kérni.
Mi volt eddig a legnagyobb kihívás, amivel a munkád során találkoztál?
Az első munkanapomon bementem, és leültem egy olyan operációs rendszerű számítógép elé, amin korábban soha nem dolgoztam, egy olyan billentyűzet-kiosztással, ami számomra teljesen szokatlan volt, és elkezdtem nézni egy olyan programozási nyelven írt kódot, amit soha nem tanultam. Akkor arra gondoltam, hogy ennél már csak könnyebb lehet. A régebbi green foxosok azt mondják, hogy az első fél-egy év nehezebb, mint a képzés, erre egyelőre nem nagyon tudok rácáfolni. Az elején kapott feladataimat azért ma már sokkal könnyebben meg tudnám oldani, a hibák megtalálását és kijavítását pedig sokszor kifejezetten élvezem.
Milyen a munkahelyed közösségi szempontból?
A cég magyar fiókja körülbelül 130 főből áll, és nemcsak szoftverfejlesztők dolgoznak itt, hanem pénzügyesek, marketingesek, salesesek, HR-esek, ezért üdítően színes a társaság, csodás kreatív energiákkal. A fejlesztői csapatban többségben vannak a fiatalok és a fiúk, egyetlen backendes lány van rajtam kívül, én kissé kilógok nőként, 40 év felettiként és anyukaként is. Furcsa helyzet, hogy kezdő vagyok, és közben egy idősebb generációhoz tartozom, de szerencsére a kollégáim nem csak nagyon okosak, de igen segítőkészek is, ráadásul remek humorérzékkel rendelkeznek. Sok nálunk a céges közösségi program is: társasjátékos est, közös sportolás, bajnokságok, még egy szociális érzékenyítést célzó programsorozat is van. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz a nagyon oldott légkörhöz, ami nálunk tapasztalható.
Mennyire maradt meg a kapcsolat a többi anyukával, akikkel együtt végeztél a Green Foxnál?
Majdnem mindenkivel tartom a kapcsolatot valamilyen formában. Valakivel csak online tudok beszélni, de hárman a közelben dolgoznak, így néha összefutunk egy-egy ebédre. Karácsony előtt a Green Fox bulijára pedig két embert leszámítva mindenki el tudott jönni. Jó lenne többet beszélgetni, de nehezen kivitelezhető, hiszen mindenki kisgyerekes anyuka, aki emellett építi a programozó karrierjét.
Mit mondanál annak, aki éppen azon gondolkodik, hogy anyukaként belevág a programozásba?
Készüljön fel arra, hogy rengeteg tudásmorzsát kell felszedni, ami elszántság és alázat nélkül nem fog menni. Már a Green Fox képzése is nagyon intenzív volt, a munkahelyi beilleszkedés szerintem még nagyobb feladat. Én most két este alatt megnéztem egy hét órás GO oktató videot, nem mondom, hogy mindig ennyit hozzáteszek itthon, de sokszor olvasok este regény helyett szakcikkeket. A folyamatos tanulás még a tapasztaltabb fejlesztők életének is a része, ezzel érdemes számolnia annak, aki ezen gondolkodik.
