Ricsi tudatosan váltott, fogtechnikusból lett programozó
Előző munkahelyén látta, hogy szakmájában egyre kevesebb emberi munkára lesz szükség, azt ugyanis hamarosan robotok fogják végezni.
Szerencsésnek tartja magát, mert 3 éves korában otthonukba került egy 386-os számítógép, és már 5 évesen a TFX nevű vadászgépszimulációs játékon kívül a gép működése is érdekelte. Így a kis első osztályos Szabó Richárdot szülei beíratták egy tanítás utáni számítástechnikai tanfolyamra. Arról nem tehettek a szülők, hogy a képzést nem a gyerekek életkorához igazították. Ricsi inkább a humán tárgyak felé fordult, és ügyvédnek készült.
„Az informatika iránti érdeklődésem megmaradt, de csak hobbiszinten. A Windows-t magunknak telepítettük, a gamer újságok hardveres rovatát mindig átolvastam. De akkoriban, a betárcsázós internet korában a szüleim pontosan tudták, hogy számukra az iszonyú nagy veszély lenne, mert horror számlákat generálnék. A gimiben szerintem kész katasztrófa volt az informatikaoktatás. Felvettek a jogra, 1 évig Pécsett tanultam, aztán átmentem a Pázmányra, és mellette ügyvédi irodában is dolgoztam, hátha az meghozza a kedvem a szakmához. De ez nem történt meg, addigra már tudtam, hogy nem lesz belőlem ügyvéd. Kitaláltam, hogy fogtechnikusnak állok.”
Várj várj… A nagy váltások akkor szoktak jönni, amikor képbe kerül a Green Fox… Rendező, építész, óvónő, madarász gondolta úgy, hogy szakmát vált, és programozó lesz. Mi még nem tartunk itt a történetben…
„A sok száraz tananyag után alkotni akartam valamit. Ráadásul ez a fajta alkotás olyan, ami szerencsés esetben kifizetődő. Elmentem néhány próbanapra, és mivel nagyon élveztem, beiratkoztam a fogtechnikusképzőbe. A 3 éves iskolát osztályelsőként végeztem el. A legalsó szintről indultam, és onnan dolgoztam fel magam. Végül 7 év után, mikrokompozit leplezőként hagytam ott a szakmát.”
Akkor most vagyunk a nagy váltásnál, vagyis a Te esetedben ez inkább egy újabb nagy váltás. Ha bejött a fogtechnikusi hivatás, miért érezted szükségét, hogy megint más irányba fordulj? Onnan akár nyugdíjba is mehettél volna…
„Az informatikai ágazat rohamos fejlődésével már nem biztos. Ugyanis ipari szinten lézerrel állítják elő a felépítményeket, és elképesztő, hogy milyen kevés ember milyen sok munkát végez el. Rájöttem, hogy az IT-ban lesz a jövő. A végső lökést számomra az adta, amikor elmentem egy, a szakmámhoz kapcsolódó CAD/CAM tanfolyamra és láttam, hogy ebben a szakmában egyre kevésbé lesz szükség az emberi munkára. Egyébként a legújabb technológiák szerint már komplett kerámiatömbből faragják ki a fogakat. A 3D nyomtatásról nem is beszélve... Így hát fogtam magam, és beiratkoztam egy OKJ-s C# képzésre. Oda természetesen még a munka mellett jártam, de úgy terveztem, hogy hamarosan váltok. Azt olvastam, hogy az IT szakma diszkriminatív a korra és nulla szakmai tapasztalattal 30 éves kor felett már nehéz elhelyezkedni. Elhatároztam, hogy ha a fene fenét eszik is, én ezt megcsinálom, és még 30 éves korom előtt el fogok helyezkedni az új szakmámban. Egy webes tanfolyamra is beiratkoztam, és egyre több szabadidőmet töltöttem a gép előtt.”
A Green Fox képzését munka mellett nem lehet elvégezni, hiszen az teljes embert kíván. Könnyen meg tudtad oldani, hogy újra iskolapadba ülj?
„Nehéz döntés volt, hogy egyáltalán belevágjak-e a Green Foxba, mert tudtam, hogy iszonyú nagy felelősség. Magamtól nem tudtam volna 4 hónapig újra iskolapadba ülni úgy, hogy ne dolgozzak. Szerencsére a szüleim és a barátnőm támogatásával be tudtam iratkozni a képzésre, így nem kellett feladni az álmaimat. Aztán nekifutottam a többfordulós, irtó fárasztó felvételinek, és nagy örömömre a Javascriptes, frontendes osztályba kerültem. Azonnal a mélyvízbe dobtak bennünket, így rögtön kiderült: az addig megszerzett programozói tudásom egy napra elegendő. De kárpótolt a szuper közösség és a barátságos környezet. Azt hiszem, nem a fokozatosság szóval jellemezném a Green Foxot, ugyanis óriási tempóban haladtunk. Ez napi 12-14 óra tanulást jelent. Az első vizsgám nem sikerült, összetörtem, hogy akkor mi lesz később…”
Nem készültél rá eleget?
„Nem azért nem lett meg a vizsga, mert nem működött, amit csináltam, hanem azért, mert szigorú az oktatás menete, és arra törekedtek a mentorok, hogy ne csak megtanuljuk az anyagot, hanem próbáljunk meg jók is lenni ebben. Bevallom, világvége hangulatom lett, de a Green Fox erre is figyelt és segített, hogy ne a sikertelen vizsgát lássam magam előtt, hanem a lehetőséget, hogy miben kell továbbfejlődni, így másodszorra már 95 százalékosra írtam a tesztet. Aztán már nem is volt olyan vizsgám, ami ne sikerült volna. Hogy mi volt emögött? Minden hétköznap este 10-11-ig tanulás, és hétvégén is legalább egy nap. A másik napot viszont mindig pihenéssel töltöttem. Hihetetlen érzés bekerülni egy ilyen pezsgő közegbe, a többiek inspiráltak, húzott magával mindenki és toltak előre, senkit nem hagytunk hátra, erre mindig figyeltünk.”
Azt tudom, hogy a végzés óta junior programozóként dolgozol. A Green Fox közvetített ki a céghez?
„Nem, nálam másképp alakult. Egy ismerősöm szólt, hogy a cégüknél junior programozót keresnek. Bár tudtam, hogy a Green Foxnál lehet kérni kiközvetítést, de mivel jókat hallottam erről a cégről, gondoltam, hogy egy próbát megér. Felvettek. A Green Fox képzéséből ekkor még egy hónap volt hátra, és én azt mindenképpen be akartam fejezni. A projektmunka miatt sem akartam cserbenhagyni a társaimat, de a selection weeken már nem vettem részt. Tudtam, hogy a Zip 2000 Kft. jó döntés lesz, azóta is ott dolgozom. Az együttműködés annyira jól sikerült, hogy azóta a Green Fox egyik partnercége lett. Jelenleg frontend fejlesztő vagyok, a Green Foxból kikerülve junior matériának hívtam magunkat, mert még hosszú az út előttünk, ami sok tanulással van kikövezve. A 4 hónapos képzést követően én rögtön elkezdtem dolgozni, de bevallom, kellett 6 hónap a Green Fox után, hogy újra elő tudjak venni hobbiprojekteket. Intenzív, nagyon fárasztó 4 hónap volt, de megérte minden perce.”
