Fejlesztőként megjárta a startup világot, majd mentor lett a Green Foxban

Szász Tibor, a Green Fox mentora autodidakta módon tanult meg fejleszteni. A LASERS csapat tanára ékes bizonyítéka annak, hogy akár szakirányú diploma nélkül is lehet valaki penge kóder és felkészült oktató.

“Általános iskolában kezdtem a számítógépekkel való ismerkedést: Commodore 64-en, ahogy sokan mások. Emlékszem még a kazettás meghajtóval való folyamatos küzdelemre a fejbeállító programmal. :) Az unokatestvéreim számítottak az igazán súlyos számítógépfelhasználóknak, a legújabb hardverek voltak a kezükben, programoztak, fel is néztem rájuk rendesen, szívesen követtem őket, amiben csak tudtam. Ám úgy igazából csak akkor csapott meg a kódolás szele, amikor bejött a képbe az internet. Azonnal szöget ütött a fejemben, hogy ezzel a web nevű dologgal kezdenem kellene valamit. Milyen szuper, mondtam, én is weboldalakat akarok készíteni, amit az egész világon bárki láthat. El is kezdtem tanulni magamtól, és a limitált információk ellenére (2001-ről beszélünk) még jól is haladtam. Az nem merült fel, hogy informatikusként tanuljak tovább, mert kifejezetten webre specializált képzést nem találtam, így hirtelen ötlettől vezérelve a Nyíregyházi Főiskolán raboskodtam pár évig. De gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy nem az az én utam. Órákat ültem például a könyvtárban technikai specifikációkat böngészve.” - mesél a kezdetekről Tibor.

Saját projektek

“Magamnak készítettem weblapokat, saját szórakoztatásomra. Persze szolgáltatások is keringtek a fejemben, hogy miket is hozhatnék létre online, és természetesen pénzt is jó lett volna mindezzel keresni. Nyíregyházán azonban nem tudtam semmit se kezdeni a tudásommal, senki nem akart weblapot készíttetni, de még hasonló érdeklődésű emberekkel is nehéz volt találkozni. Így felköltöztem Budapestre, és itt már sokkal jobb volt a helyzet. Igaz, hogy igencsak basic munkákkal kezdtem, de ez még bőven a tanulási időszak részének számított.” - meséli Tibor, akinek az első számottevő fejlesztése egy startup jellegű állásportál volt. Bár, ahogy mondja, ekkor még egyáltalán nem volt divatszó a startup kifejezés. Kicsit később pedig már saját céget alapított, majd vezető fejlesztőként, UX designerként dolgozott egy jelentős hírű reklámcégnél.

“Szerencsém is volt, mert szuper, profi online szakemberekkel, digitális kreatívokkal dolgozhattam együtt, itt nagyon sokat fejlődhettem. A Rebel Rouse-nál 2012 januárjában mondtam fel, mert már nem láttam magam előtt a perspektívát a reklámipari környezetben.” - mondja Tibor, aki ezután egy zenelejátszó fejlesztésen kezdett el dolgozni, és mivel úgy tűnt, hogy érdekes a felhasználók számára, lassanként full time elfoglaltsággá vált a hobbi. “A CloudDeck nevű, a SoundCloudra épülő desktop kliensről volt szó, amely több mint 1000 zenei blogon kereste a legfrissebb zenéket és havi több ezer ember lelte benne szórakozásást. Fejlesztés közben gyűjtöttem a tapasztalatokat, szakmabeliekkel ismerkedtem, kerestem a kitörési lehetőségeket. Aztán jött egy még izgalmasabb projekt, aStunn, ami egy böngésző alapon működő, online videószerkesztő app. Hosszas küzdelem után azonban sajnos ettől a projettől is el kellett búcsúzni. A startup kalandjaimnak hála megjártam Olaszországot, Svájcot, Németországot és Ausztriát. Szép számú nemzetközi hálózatra és tartós barátságokra tettem szert.” Az utóbbi időkben freelance munkákkal kötötte le az idejét egészen addig amíg nem keresztezte útját a Green Fox mentori programja.

Nem klasszikus oktatás

Igaz ugyan, hogy korábban nem tanított még intézményesített formában, de a tudásmegosztás régóta foglalkoztatta Tibort. “Hátradőltem, szemeztem egy kicsit a plafonnal, majd rájöttem, hogy ezt mindig is szívesen csináltam: segítettem más fejlesztőknek vagy bárkinek, akinek gondja akadt a technológiákkal akár online, akár személyesen” - mondja. Amikor azt kérdezem, mit szeret a legjobban az oktatásban, Tibor válasza annyi, hogy éppen az a vonzó benne, hogy ő mindezt nem a klasszikus értelemben vett oktatásként éli meg. Nincsen hosszas előadás, nincs frontális elrendezés, és leragadó szempárokkal sem kell találkoznia (túl sokat). “Engem keresnek meg problémákkal, nem én magyarázok általánosságokat. Rengeteg aha pillanatunk van együtt, ha elakadnak, arra a problémára találunk konkrét megoldást. Nincs az az érzése az embernek, hogy csak mert elvesztette a fonalat az első öt percben, már soha nem tudja felvenni. Ha pedig mégis, akkor belemegyünk a kérdésbe a whiteboardon, ráérünk. Az is könnyűvé és élvezetessé teszi a munkát, hogy a diákok nagyon motiváltak. Minden nap inspirálnak.” - magyarázza.

Kitartás, gyakorlás = siker

“A képzés elején Pythonon keresztül tanultuk meg a programozás alapkoncepcióit. Azért ezt a nyelvet választottuk, mert ez az egyik legegyszerűbb, a kezdők számára legkönnyebben elsajátítható programozási nyelv, és az itt megismert koncepciók minden más nyelvben is megtalálhatóak. A Python remek játszótér a hallgatók számára, ahol kipróbálhatnak szinte mindent, és nem futnak bele túl nagy csapdákba. Aztán következtek a web speciálisabb területei, az adatbázisok, a kliens-szerver kommunikáció - azaz egyre fejlettebb koncepciókkal ismerkedtünk meg. A cél az, hogy a képzés végére mindenki képes legyen önállóan vagy egy kis csapat részeként felépíteni egy webes szolgáltatást. Ezt én egy négy hónapos kurzus után nagyon nagy szónak tartom, ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen. Meggyőződésem, hogy egy olyan, szolid alapokon nyugvó tudást szerezhetnek meg a Green Foxban, ami nem csak Magyarországon, de a világon bárhol piacképessé teszi őket.” - teszi hozzá Tibor. Mondja ezt úgy, hogy a csapatában csupa “messziről jött ember” található. “Senki nem érkezett programozói végzettséggel a csoportba. A designhoz páran ugyan értettek, de ez volt a legközelebbi kötődése a hallgatóknak a fejlesztés területéhez. Azt lehet mondani, hogy a csapat szakmai háttere hihetetlenül szerteágazó. Ami közös bennük, az a tanulni akarás.” - mondja Tibor, aki nem csak a kódolásban segíti a mentoráltjait, de a hetente rendezett demokra is felkészíti őket.

“Sokkal többet ér egy programozó, ha nem csak a fejlesztéshez ért, de jól is tudja kommunikálni azt, amit csinál. Ezt akkor érezhettem át először igazán, amikor 2012-ben Bécsben a Pioneers startup fesztiválon beszéltem kb. 200 fős újságírókból és befektetőkből álló közönség előtt. Tudom, milyen lehet minden héten előadni magad a szponzoroknak, akik a demokon való szereplés alapján válogatnak majd. Nyomasztó. Sok lehet. De én úgy érzem, meg tudom őket nyugtatni, hogy nincs para, csakis kitartás és gyakorlás kell hozzá, hogy ilyen helyzetekben is jól teljesítsenek.”