"Gyorsan beszippantott a szoftverek világa" - Andi, a Hello IT! for Women programról

Mesélj pár szót magadról! Ki vagy te? :) 

Mudri Andi vagyok, 50 éves. Érdeklődésem nagyon széleskörű. Nagyon szeretek olvasni, új ismereteket szerezni, nyitott vagyok a világ felé. Már 17 éve vagyok a Mensa HungarIQa tagja, ami egy olyan nemzetközi egyesület, ami igyekszik népszerűsíteni az intelligenciát, mint értéket és ösztönző közeget biztosítani a tagjainak. Hála a tagságomnak, nemcsak a világom szélesedett, de nagyon sok érdekes, értékes emberrel is megismerkedhettem.

Milyen területen dolgozol jelenleg, mivel foglalkoztál a képzés előtt? 

Jelenleg Budapest legújabb és egyben legmagasabb épületét üzemeltetjük a csapatommal. Korábban 3D méréstechnikai szakértő voltam, amit nagyon szerettem, mert nagyon érdekes volt, és a méréstechnikának a legprogresszívebb, leginnovatívabb oldalát ismerhettem meg. Azonban a betegségem, és az életkörülmények változásával, sajnos el kellett hagynom a pályát, így most új kihívások felé fordulok.

Milyen céllal vágtál bele a Hello IT! for Women programba? 

Nagyon régóta kacérkodom az IT-val, így gyorsan beszippantott a szoftverek világa. Szerettem volna egyetemi keretek között is tanulni az informatikát, de az életkörülményeim máshogy alakultak és végül nem volt rá lehetőségem, a bootcampet pedig nem engedhettem meg magamnak. Régóta figyelemmel kísérem a hazai bootcampeket, hátha indul támogatott formában valamilyen kurzus, amivel belevághatok az IT világába. Így találtam rá a Hello IT! for Women programra. Először az IT Support, majd a Project Management kurzust végeztem el, most pedig az IT Automation with Pythont. A Python kurzus eleje rázós volt, mert egybeesett a családom költözésével és voltak pillanatok, amikor majdnem feladtam, de szerencsére nem tettem.

Mi volt a stratégiád, hogyan tudtad ennyire gyorsan elvégezni a programot? 

Nagyrészt a páromnak köszönhetem a támogatást. Ugyan nem IT területen dolgozik, de nélkülözhetetlen lelki támogatást kaptam tőle. Egyetlen stratégiám a céltudatosság volt, mert voltak, és vannak terveink. Őszre a párom is visszaül az iskolapadba, hogy műszaki-informatikusi diplomát szerezzen,és körvonalazódni kezd egy közös projekt.

Mi volt a legnagyobb kihívás a programban? 

Habár elég sok nyelvet ismerek, a nyelvi akadály volt az egyik legnagyobb kihívás. Tudok angolul, de ez egy másik világ volt. Nagyon hiányzott a szaknyelv ismeretének a szabadsága. A Python kurzus elején elég sokat fogtam a fejem, mert úgy éreztem, hogy nem elég a tudásom ehhez a kurzushoz. Szerencsémre rámragadt a párom kitartása, és ez aktiválta a “már csak azért is” természetem, így át tudtam lendülni a kezdeti nehézségeken. Mint kiderült, a hatból az első modul volt a legnehezebb.

Milyen volt ez a típusú tanulás neked? Részt vettél-e a mentorált időpontokon, tréningalakalmakon?

A magam részéről imádom az ilyen fajta kurzusokat. Leginkább azért, mert teljes szabadságot adnak, ami a tanulást illeti. Igen, vannak határidők, de azon belül mindenki akkor tanul, amikor éppen van rá ideje. Mivel inkább vizuális típus vagyok, nagyon élveztem a videókat, de a soft skill tréningeket is. Emellett rendkívül hasznosnak találtam a munkakereséssel és munkaerőpiacra való felkészítéssel kapcsolatos workshopokat. Az első és a harmadik kurzuson volt mentorálás, és a mentorok nagyon segítőkészek voltak. Innét is üdvözlöm Gerit, aki mindkét kurzusnál a mentorom volt. :) Az első kurzusnál, amit elvégeztem, az IT Supportnál, elég sok mentoráláson vettem részt, de a mostaninál sajnos nem voltak jók az időpontok, amit sajnáltam, mert szerintem sokunknak nagy segítséget jelentettek ezek az alkalmak.

Mik a terveid a jövőre nézve, hogyan kívánod hasznosítani a programban tanultakat? 

Jelenleg még tudást gyűjtögető, terepet szemlélő üzemmódban vagyok és van még két olyan terület, amivel szeretnék közelebbről megismerkedni: az egyik a Cybersecurity, a másik a Data science. Ha ezekbe is sikerül belekóstolnom, talán nagyobb bátorsággal fogok belevágni az IT-ba.